Kalocsai kézzel festett karkötő

Első kézi festésű munkám, ami nem tökéletes, de én mégis elégedett vagyok vele. Remélem a következő már rutinosabban fog menni....

Egy kis néprajz....és ismét a csodálatos csuhéról...1..

A szél lefúj egy madárfészket a fáról. Az ember felveszi, és csodálkozva látja, hogy milyen szakszerûen épült fûszálakból. Gondosan körkörösen összesodorva, hogy még a vihar sem tudta szétrombolni. És ezt egy kicsiny állat készítette? A csõrével és karmaival? Vajon az õsember is rendelkezett ilyen ösztönnel, amikor teste védelmére fûszálakból kreált ruhát, és levelekbõl tákolt tetõt a feje fölé? Vagy volt köztük egy okos, aki kitalálta, és egy ügyes, aki megcsinálta?
Valószínûleg ez az ösztön bennünk, emberekben mindig is megvolt. Nem túlzás állítani, hogy az ember számára a növényvilág alapvetõ létfeltétel. Minden szempontból, ideértve a táplálékot, a levegõt, a ruházkodást, a fûtést, és hosszasan sorolhatnám.
Mielõtt a szövõipar kialakult volna, már az õskorban is használták a különbözõ növények leveleit, szárait, ágait, gyökereit tárgyak létrehozására, de ruhákat is készítettek belõlük. Ebben az idõben még nem munkálták meg a növényeket. Ahogy a természetben megtalálhatók voltak, úgy használták fel azokat. Tehették ezt azért, mert a növényi rostok erõsek, rugalmasak, és különösen a vízben élõk szárai nagyon hajlékonyak. Könnyen fonhatók, sodorhatók.
A fonható anyagok tehát leginkább vízben nõnek. Vannak azonban nagyon jelentõs kivételek, ilyenek a fûfélék. Közülük a gabonafélék, pl. a búza vagy a rozs. A kukorica elterjedése óta annak csuhéját, vagyis a csövet borító levelet is sokféleképpen lehet tárgyak megalkotására használni.
A régmúltból ugorjunk közelebb egy kicsit korunkhoz! A Kárpát- medencében a kukoricacsuhé felhasználása akkor lendült fel leginkább, amikor a mocsarakat lecsapolták, és kevesebb lett a gyékény, illetve megnõtt a termõterület, majd a jó minõségû földben egyre több kukorica termett. A csuhézás a Jászságban, a Dél-Dunántúlon és Hajdú-Biharban vált a legelterjedtebbé. Székeket, dikókat fontak be így. Az I. világháború után kezdtek el a csuhélevélbõl lábtörlõt, kenyérkosarat, papucsot, szatyrot készíteni. Pl. Csornán és Lébényben és más településeken is erre a célra háziipari szövetkezet alakult, de a városokban is népszerû lett e tevékenység. Iskolákban, a politechnikai oktatás keretében is elsajátíthatták a tanulók a csuhéfonás technikáját.
Erdélyben vannak olyan falvak, ahol a mai napig sok embernek ad megélhetést a fosztalék feldolgozása. Ilyen pl. Nagykend és Kiskend vagy Szentdemeter


Forrás
Csuhéblog

Lili tündér és társai....avagy legújabb munkáim, a hűtőmágnesek

Hűtőmágneseim még festetlen állapotban

Kifestve...

Macika :D

Sok örömet, s teljes kikapcsolódást nyújt a figurák színezése

Télapó

Kicsit mázgitásra sikerült, de na...

Gyermek kedvenc....

Ő meg az én kedvencem - Lili tündér...

Ő is kedvenc...

* Mindenkinek ajánlom, hogy a gipszöntéshez modellező gipszet használjon! A festék tempera, vagy akrilfesték legyen. Mindenképpen lakozzuk le őket a későbbi bosszúságok elkerülése végett! A fotókon a figurák még nincsenek lelakkozva!

Magyaros motívummal ellátott ékszerdobozkáim

Néha bizony egy egy beszélgetésből meríthetjük a legjobb ötleteket. Így születtek az én kicsiny ékszerdobozkáim is, amelyeket ezidáig nem tudtam megmutatni, technikai okok miatt. Nem sok minden szükséges hozzá, csak kis kézügyesség és kreativitás, valamint jó nagy adag lelkesedés, s biztos a siker!

Gyönyörű szép dobozkákat készíthetünk  a dekupázs technikával. Mindenkinek ajánlom kipróbálni, a sikerélmény garantált!

Kitűnőek ékszeres doboznak, vagy a méretüktől függően sok mindent tárolhatunk bennük!

* a dobozokat hobbiboltokban lehet beszerezni

Gipszöntés...

 A napokban az jutott eszembe, hogy amikor elneveztem ezt a blogot, talán nem voltam túl célszerű, amikor a hímződoboz nevet kapta, de na, most már ezen nem szeretnék változtatni, jó ez így ahogy van...

Javában tombol az ősz, ami mindenféle kézműves tevékenységet kedvelő ember számára maga a "paradicsom". Ilyenkor aztán a hosszú délutánokon, estéken igazán van idő hódolni az épp általunk kiválasztott kézműves tevékenységnek! Nekem pedig külön öröm, hogy készülhetek a nyári vásárokra, hogy megfelelő árukészlettel álljak elő, amikor elérkezik a vásározási szezon. 

Jómagam most új dolgot kezdtem el kipróbálni, teljesen véletlenül. Betévedtem egy hobbiboltba, Kisvárdán, ahol a félig meddig ismerős eladó hölggyel beszélgetésbe elegyedve osztottuk a különböző kézműves fortélyokat. Felvetődött, hogy szeretnék valami újat kipróbálni, ami nem hímzés ugyan, de legalább annyira érdekes és szép dolgok kerülhetnek ki az ember kezei alól. Tanácstalanul álldigáltam, mire ő felvetette, hogy szerinte próbáljam ki a gipszöntést... Viszonylag egyszerű a munkafolyamat, gyorsan elsajátítható, s nagyon mutatós darabok kerülnek ki az ember kezei alól. Ott azonnal gyorstalpalót is tartott nekem a munkafolyamatról. Mondanom sem kell, hogy alkotó emberként azonnal megfogott, s rögtön vásároltam is nála kiöntőformát, igaz csak egyet, ami egy képkeret volt, hogy hazaérvén megpróbálom, hogyan boldogulok a gipszöntéssel. Alig vártam, hogy itthon legyek, az ajtón beesvén, azonnal kavartam is meg az alapanyagot, s kiöntöttem a képkeretet. Első munkához képest viszonylag szépre sikeredett. Persze le is fotóztam, csak sajnos nincs meg a gépem USB zsinórja, így nem tudom bemutatni, helyette egy fotót mutatok a netről, mert az enyém is ugyanígy néz ki. Beledekupázsoltam egy szép szalvétát, s pamparam, íme kész is életem első önálló készítésű képe! A széleit arany színű akrilfestékkel körbefestettem, s meg is vagyunk...A sikeren felbuzdulva, ma is vásároltam néhány kiöntőformát, remélem mire ezek a munkáim elkészülnek a fényképezőgép zsinórja is előkerül, s akkor meg tudom őket mutatni Nektek/Önöknek!

Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek, ebben a szomorkás időjárásban mindenkinek javaslom unalom, s nem mellesleg gondűzésként a kézműveskedést!

* fotó a netről, de az enyém is ílyenre sikerült!