Hertelendyfali székely varrottasok

Az alábbiakban 3 leszámolható székely varrottas mintáját adom közre. Ezeket a mintákat a Magyar Elektronikus Könyvtár tette szabadon elérhetővé. 

A keresztszemes kézimunka készítése több odafigyelést és türelmet igényel, a számolás miatt. Ezek a minták több évszázados hagyományra tekintenek vissza. Minden tájegységnek megvannak a maga keresztszemes motívumai. Érdemes kipróbálni a készítésüket, mert nagyon hálás feladat. Az alapszín  piros-fekete, valamint a kék-piros. Mindkettő meseszép. Először általában a kék, vagy a fekete színt visszük fel az anyagra, felénk azt mondják "kifeketézem", mert ez a vezér, s aztán varrjuk bele a piros színt. Az anyag minden esetben kanva lenvászon, amely különböző színekben, valamint különböző lyuksűrűséggel kapható.

Forrás
qtp.hu

Amin most dolgozom...

Hogyan hímezzünk kalocsait?

Kezdjük azzal, hogy mire van szükséged, ha bármilyen ruhadarabot, terítőt, vagy más egyéb textil terméket szeretnél kalocsai mintával hímezni?

• hímzőtű
• hímzőfonal – pl. a Puppets perlé egy közkedvelt, jó minőségű hímzőcérna
• hímzőkeret – nem feltétlenül szükséges, gyakorlott hímzők enélkül is gyönyörűen dolgoznak
• hímző vetex – ez elsősorban akkor jelent nagy segítséget, ha vékony, nyúlós, sztreccs anyagra hímzel, ilyen pl. a pamut póló, vagyis a vászonanyagoknál nem feltétlenül szükséges

   

Milyen öltéssel hímezd a kalocsai mintát?

A kalocsai öltéstípusai a teljesség igénye nélkül, a haladó szintre most nem térünk ki :

• lapos öltés – a formák kitöltésére használjuk. Először a formák közepén,előöltéseket készítünk, hogy a minta szépen kidomborodjon. Lapos öltésnél a tűt az egyik oldalon leszúrjuk, és a másik oldalon vezetjük fel.
• hamis lapos öltés – akkor alkalmazzuk, ha spórolni akarunk a fonállal. Hamis lapos öltésnél a fonalat nem vezetjük át alul teljes szélességben a másik oldalra, hanem mindig az öltés mellett azonnal visszaszúrunk.
• száröltés – legkönnyebb hímzőöltésünk, ezért igen kedvelt. Önálló öltésként és díszítő melléköltésként – pl. indák, virágszárak, levélszárak – egyaránt használjuk. Lényege, hogy minden következő öltés az előző öltés feléig nyúlik vissza, és így apránként halad előre.
• slingelés – a hurkolóöltés egyik formája. Lényege, hogy a fonalat leöltéskor a tű alatt vezetjük, így hurok keletkezik. A slingelő öltéseketsűrűn,  egyenletesen egymás mellé öltjük, majd a hímzett anyagon kívülmaradt textilt levágjuk. Az anyag szegésére, szegélyek díszítésérehasználjuk.

   

Milyen színekkel hímezd a kalocsai mintát?

A kalocsai hímzés színvilágának csak a fantázia hiánya szabhat határt. Hímezhetsz fehér, fekete, piros, kék és bármilyen színű alapon, bármilyen színnel és színűre – például fekete alapra fehérrel, piros alapra, piros és a rózsaszín árnyalataival, végtelenségig sorolhatnám.

De …

A valódi, hagyományőrző kalocsai hímzés fehér alapra készül fehér hímzőfonallal – a huszadik század első harmadáig, a színtartó fonalak megjelenéséig, csak fehérrel hímeztek a hímzőasszonyok -, vagy a hat fő szín két árnyalatával, amelyeket így párosíthatsz:

• bordó-piros
• rózsaszín és árnyalatai
• citromsárga-narancssárga
• kék és árnyalatai
• lila és árnyalatai
• zöld és árnyalatai

A szín párosításoknál ügyelni kell arra, hogy egy mintán belül mindig a világosabb szín a hangsúlyosabb, a sötét kevesebb.  Kivételt képez ez alól a levél, ahol  egyforma mennyiségű mindkét árnyalat, ha éppen középen felezzük, ha pedig nem szimmetrikus, a sötétebb árnyalatú zöld a domináns.

                 

Forrás

Hímzésmánia

A keresztszemes hímzés története

Kétségtelen, hogy manapság a keresztszemes hímzés újra előkelő helyen szerepel a kézműves technikák rangsorában. Annak ellenére, hogy a hímzési technika nem sokat változott, a mai keresztszemes képek – főleg a modern mintáknak, és az egyre jobb minőségű anyagoknak köszönhetően – merőben mások, mint az évtizedekkel, évszázadokkal korábban készült alkotások. De honnan is ered vajon a keresztszemes hímzés?

A feltehetőleg először Ázsiában kialakult hímzés nem egy mai keletű dolog: már az ókorban is világszerte űzték. Valószínűleg a ruhák különböző részeinek összeillesztésének továbbfejlesztéséből alakult ki. A varrás mellett a másik nagy őse a szövés. A különböző hímzéstípusok technikája utal eredetükre is. A keresztszemes hímzés egy szőttes eredetű öltésfajta. A legrégebbi, mai napig fennmaradt keresztszemes alkotást i.sz. 500 környékén készítették, Egyiptomban. Emellett elterjedt volt Kínában is, majd fokozatosan átterjedt a Közel-Keletre, onnan pedig elérkezett Európába.

A legrégebbi európai keresztszemes „lelet” 679-ből származik, Angliából. Ekkor, és ezután hosszú ideig királyi és egyházi öltözékek díszítésére használták csupán. A hímzések a 15-16. században terjedtek el igazán a többi társadalmi csoportban is. A keresztszemes hímzést eleinte takarók, terítők díszítésére használták főleg, kicsit később terjedtek csak el a napjainkban annyira népszerű faliképek.

Magyarországon a hímzés a az 1700-as években kezdett szélesebb körben elterjedni. Ekkor a leányiskolákban kötelezővé is tették tanítását. Hazánkban is főként ágyneműk, konyhai textíliák és ruhaneműk díszítésére, anyaguk erősítésére használták leginkább a keresztszemest.

A különféle tájegységeken más-más típusú mintahasználat alakult ki. A beregi keresztszemes talán a legismertebb, a látványos, piros és kék színű minták a virágok és a geometrikus formák egyvelegéből alakultak ki. Ismertebb még talán a tardi keresztszemes, aminek a geometrikus ábrázolások mellett az „egymás kezét fogó emberi alakok” a legfőbb jellegzetességei. A keresztszemes hímzés teljesen sosem merült feledésbe, de a 20. században vesztett népszerűségéből. Az elmúlt években azonban nem várt erővel éledt fel újra a keresztszemes láz, és a mai napig is tart.

Forrás

Internet

"Télapó itt van".....

Van úgy, amikor az alkotó ember, csak magának készít valami szépet, kimondottan kedvtelésből, azért, hogy alkalomadtán gyönyörködhessen benne...Nos ez a munkám ilyen, "csak úgy magamnak". Kicsit megkésett mikulási-, megelőlegezett karácsonyi ajándék,Tőlem-Nekem....

Nagyon szeretem a telet, kimondottan ezt az adventi időszakot, amiben most vagyunk, olyan meghitt, csendes, gondolkodásra, mérlegelésre készteti az embert. Ilyenkor elcsendesedek, sokat olvasok, imádkozok, s keresem a helyes utat...Várom az imáimra  a válaszokat, amelyek ha hiszitek, ha nem, előbb-utóbb megérkeznek, csak figyelni kell az apró jeleket...

Különösen nagy kedvenc ebben az időszakban ez a nagy, kövér, piros ruhás Télapó, amely gyermekkorom világát idézi. Misztikus történetek lengik körbe, amelyeket szintén nagyon kedvelek. Noha felnőttként már jól tudom, hogy ő csak egy, a gyermekek képzeletében élő figura, de nagy meserajongóként kimondottan szeretem a róla szóló meséket...Tegnap csomót mulattam magamban, mert vásároltam 2 karácsonyi konyhakendőt, amelyen Télapó álldigál egyedül egy csomó ajándékkal körberakva. Ám "az" a Télapó nem "ez" a Télapó, mert egy sovány, szikár alakként van ábrázolva:))/ ukrán gyártmány/. S mindannyian jól tudjuk, hogy a jóságos, öreg , piros ruhás, Nagyszakállú, bizony elég nehezen fér be a kéményen....:))  Szóval ez a gondolat ihlette ezt a képet, amelyet gipszformába is öntöttem....

Gipszkép - dekupázstechnikával...

Legújabb munkám egy giszből készült kép, melyre dekupázstechnikával "varázsoltam" rá  a magyaros motívumot. A szélét arany színű festékkel festettem körbe. Csak önmagam tudom ismételni, igazi öröm az alkotás, mindenkinek ajánlom, kitűnő kikapcsolódást nyújt, s a végén igazán jól esik gyönyörködni az elkészült munkában....

* a fotó kicsit szerencsétlenre sikeredett, de na...:))

Kalocsai kézzel festett karkötő

Első kézi festésű munkám, ami nem tökéletes, de én mégis elégedett vagyok vele. Remélem a következő már rutinosabban fog menni....

Egy kis néprajz....és ismét a csodálatos csuhéról...1..

A szél lefúj egy madárfészket a fáról. Az ember felveszi, és csodálkozva látja, hogy milyen szakszerûen épült fûszálakból. Gondosan körkörösen összesodorva, hogy még a vihar sem tudta szétrombolni. És ezt egy kicsiny állat készítette? A csõrével és karmaival? Vajon az õsember is rendelkezett ilyen ösztönnel, amikor teste védelmére fûszálakból kreált ruhát, és levelekbõl tákolt tetõt a feje fölé? Vagy volt köztük egy okos, aki kitalálta, és egy ügyes, aki megcsinálta?
Valószínûleg ez az ösztön bennünk, emberekben mindig is megvolt. Nem túlzás állítani, hogy az ember számára a növényvilág alapvetõ létfeltétel. Minden szempontból, ideértve a táplálékot, a levegõt, a ruházkodást, a fûtést, és hosszasan sorolhatnám.
Mielõtt a szövõipar kialakult volna, már az õskorban is használták a különbözõ növények leveleit, szárait, ágait, gyökereit tárgyak létrehozására, de ruhákat is készítettek belõlük. Ebben az idõben még nem munkálták meg a növényeket. Ahogy a természetben megtalálhatók voltak, úgy használták fel azokat. Tehették ezt azért, mert a növényi rostok erõsek, rugalmasak, és különösen a vízben élõk szárai nagyon hajlékonyak. Könnyen fonhatók, sodorhatók.
A fonható anyagok tehát leginkább vízben nõnek. Vannak azonban nagyon jelentõs kivételek, ilyenek a fûfélék. Közülük a gabonafélék, pl. a búza vagy a rozs. A kukorica elterjedése óta annak csuhéját, vagyis a csövet borító levelet is sokféleképpen lehet tárgyak megalkotására használni.
A régmúltból ugorjunk közelebb egy kicsit korunkhoz! A Kárpát- medencében a kukoricacsuhé felhasználása akkor lendült fel leginkább, amikor a mocsarakat lecsapolták, és kevesebb lett a gyékény, illetve megnõtt a termõterület, majd a jó minõségû földben egyre több kukorica termett. A csuhézás a Jászságban, a Dél-Dunántúlon és Hajdú-Biharban vált a legelterjedtebbé. Székeket, dikókat fontak be így. Az I. világháború után kezdtek el a csuhélevélbõl lábtörlõt, kenyérkosarat, papucsot, szatyrot készíteni. Pl. Csornán és Lébényben és más településeken is erre a célra háziipari szövetkezet alakult, de a városokban is népszerû lett e tevékenység. Iskolákban, a politechnikai oktatás keretében is elsajátíthatták a tanulók a csuhéfonás technikáját.
Erdélyben vannak olyan falvak, ahol a mai napig sok embernek ad megélhetést a fosztalék feldolgozása. Ilyen pl. Nagykend és Kiskend vagy Szentdemeter


Forrás
Csuhéblog