Hagyományiban él a nemzet........avagy nagyanyáink öröksége

Gondolnánk e, hogy a különböző hímzésfajták kialakulása már több száz évre tekint vissza? Mária Terézia idején kötelező tantárgyként vezették be az iskolákba. S milyen jól tették! Bár még napjainkban is, főleg faluhelyen mondják, hogy a lányok kelengyét készítenek maguknak... Ezek a kelengyék sokszor éveken keresztül készülnek, s természetesen nem egyedül készíti a leányzó, hanem segítséget kap a szűkebb - tágabb familia hölgytagjaitól...


Ilyenkor készülnek el a jegykendők, valamint a sok sok munkát és kitartást igénylő vőfélykendők is. Felénk olyan szokás járja, hogy a menyasszony szorgosságát bizonyítva meseszép hímzett kendővel ajándékozza meg a násznép férfitagjait, akik hálából ezért nótaszóval kísérik végig a falun, útban a templom felé....


Napjainkban sajnos "ciki", ha valaki hímzéssel foglalkozik...Honnan veszem ezt? Nos naponta tapasztalom...Én azok közzé tartozom, akik minden kis alkalmat kihasználnak, hogy hódolhassanak a hímzés tudományának. Például a kocsimban mindig van hímezni való, mivel rengeteget utazom, és sokszor sokat kell itt-ott várjak, így olyankor hímzéssel ütöm agyon az időt...

Mutatom a legújabb, épp a kocsiban megszületett könyvjelzőimet :))

Mindenkit szeretnék ösztönözni, hogy sohasem késő elkezdeni hímezni! Hisz ez nagyanyáink öröksége, néphagyomány, ami csak úgy marad életben, ha a mai nemzedék is űzi, s majd ha eljön az ideje továbbadja  azt a következőnek. Sokszor halljuk, hogy nyelvében él a nemzet....Nos én kiegészíteném: nyelvében és hagyományiban....

Legyünk büszkék arra, hogy a magyar nemzetnek sok sok hímzésfajtája van: matyó, kalocsai, beregi.......hogy csak néhányat említsek közülük, amelyek az én nagy kedvenceim közzé tartoznak....Mindig úgy képzeltem és képzelem ma is el, ahogy épp egy egy virágocskát hímezek, hogy életre keltem azt... Én vagyok a teremtőjük, s valahogy sohasem tudok elvonatkoztatni ettől a gondolattól, mindig mosolyra derít:)) Ahogy megszületnek a szirmai, elkészül a közepe, arról mindig azt gondolom, hogy kinyitja a szemét.... 

Ápoljuk ezt a szép, eleink által ránk hagyott örökséget, s érezzük át az alkotás örömét!